Cushing- szindróma (Hypercortizolizmus)
Kezdőlap » Szolgáltatások » Teljeskörű belgyógyászati ellátás » Cushing- szindróma (Hypercortizolizmus)
Belgyógyászati tudástár
A kutyák Cushing-kórja egy viszonylag gyakran előforduló, középkorú és idős egyedeket érintő hormonális betegség. Uszkárokban, tacskókban és terrierekben fokozott hajlamot figyeltek meg, de bármilyen fajtájú egyedet érinthet. A mellékvesék által termelt kortikoszteroid hormonok szintje kórosan megemelkedik a szervezetben. Egészséges állatokban ezeknek a hormonoknak a megfelelő szintjét az agyban található agyalapi mirigy szabályozza. A betegséget 80-85%-ban ennek a mirigynek a jóindulatú daganata okozza. Az esetek 15-20%-ában a mellékvesék kérgén fejlődő daganat tehető felelőssé, amiről elmondható, hogy az esetek felében jóindulatú, a másik felében pedig rosszindulatú az elváltozás.
Tünetek
A betegség egyik leggyakoribb tünete a kutya fokozott vízfogyasztása és gyakori, nagy mennyiségű vizeletürítése. Az állat sokat liheg, gyengébb a megszokottól. Az izmai sorvadnak, több zsír képződik, és a máj megnagyobbodik, ami hordószerű, lógó hasat eredményez. A bőr vékonnyá, rugalmatlanná válik, színe sötétebb, rajta mitesszerek jelenhetnek meg. A szőr szimmetrikusan a törzs mentén megritkul, majd kihullik. Kanoknál a herék sorvadnak, szukáknál az ivarzási ciklus szünetelhet. A betegség gyengíti az immunrendszert, így a szervezete különböző bakteriális és gombás fertőzéseknek is ki van téve a kutya.
Diagnózis
A kivizsgálás első lépése egy rutin vérvizsgálat elvégzése, amely már felkelti a betegség gyanúját. A hasi ultrahang vizsgálat során a kórkép típusától függően a mellékvesék elváltozásait is láthatjuk. A szinte biztos diagnózist az LDDST-teszt biztosítja, amely során vérvételt követően kortikoszteroid hormont kap a kutya, és 4, valamint 8 óra elteltével ismételt vérvizsgálat történik.
Kezelés
Amennyiben a betegség beigazolódott, az állatot élethosszig gyógyszeresen kell kezelni. Egyoldali mellékvese daganat esetén műtéti megoldás is szóba kerül. Kezelés hiányában a betegség súlyosbodik, és szövődményeivel is számolnunk kell.