A macskák idiopatikus hólyaggyulladása (FIC – feline idiopathic cystitis)
Belgyógyászati tudástár
A macskák idiopatikus hólyaggyulladása (FIC – feline idiopathic cystitis) egy komplex kóroktanú tünetegyüttes, mely az érintett állatok stresszre adott inadekvát válasza miatt alakul ki. A betegség hátterében genetikai hajlamot is feltételeznek, valamint gyakrabban fordul elő kevés vizet ivó, rossz körülmények közül származó, félős, lakásban tartott állatokban.
A tulajdonos számára talán legszembetűnőbb, és egyben legzavaróbb tünet az alomtálcán kívüli vizeletürítés. A macskák gyakran, kis mennyiségű vizeletet ürítenek, melynek a színe (zavaros, véres, sötétebb) és a szaga (bűzös, szokatlan) is megváltozhat. A vizeletürítés folyamata fájdalmas lehet, a macskák erőlködhetnek, nyávoghatnak.
Az érintett állatok húgyhólyagfalának áteresztőképessége megváltozik, így vizelet szivárog a szövetek mélyebb rétegei közé, mely jelentős fájdalommal és a hólyag steril gyulladásával jár. A gyulladás a húgycsőre is átterjedhet, a húgycső-izomzat görcsét okozva, mely alsó húgyúti elzáródást is okozhat. Ez egy akut, életveszélyes állapot, mindenképpen állatorvosi beavatkozást igényel!
A stressztényezők – tűnjenek bármilyen jelentéktelennek is – fontos szerepet játszanak a betegség kialakulásában, ezért fontos átgondolni, milyen változások történtek a macska életében. Stresszt okozhat egy új háziállat, vagy családtag érkezése, családtag elvesztése, költözés, építkezés, napi ritmus megváltozása, vagy éppen az ingerszegény, monoton környezet is. Amennyiben lehetséges, célszerű az azonosított stresszfaktorokat megszüntetni.
A FIC és a macskák egyéb alsó húgyúti megbetegedéseinek (fertőző eredetű húgyhólyaggyulladás, húgykövesség, daganatok) tünetei nagyon hasonlóak, az idiopatikus húgyhólyaggyulladás diagnózisa csak más betegségek kizárásával állítható fel. Ehhez a vizeletminta mikrobiológiai vizsgálatára, vizeletüledék-elemzésre, és ultrahangvizsgálat elvégzésére van szükség.
A FIC tüneteinek enyhítése gyakran csak komplex kezeléssel érhető el. Mivel a hajlam nem szüntethető meg, a terápia célja az akut fellángolások gyakoriságának csökkentése. Az akut, fájdalommal járó időszakban gyulladáscsökkentőket, görcsoldókat alkalmazunk.
Az érintett macskáknál kifejezetten fontos a napi vízfogyasztás növelése. Ezt elérhetjük több itatótállal, a víz gyakori cseréjével, „macskacsobogók” alkalmazásával. A megfelelő folyadékbevitelt biztosíthatjuk a víz ízesítésével (húsleves, alutasakos szaftja) vagy a száraztáp nedvesítésével is.
A háztartásban élő macskák számánál eggyel több alomtálca, annak napi takarítása is segíthet a stresszfaktorok csökkentésében. Célszerű csomósodó, homokállagú, természetes almot használni, a tálcát hetente legalább egyszer alaposan kimosni.
A környezetgazdagításnak is fontos szerepe van a tünetek mérséklésében. Érdemes kaparófákat, mászó alkalmatosságokat, búvóhelyeket beszerezni, ezek lehetőleg magasak legyenek, és fedettek, hogy minél nagyobb biztonságérzetet adjanak az állatnak. A zsákmányszerzés élményét, játékokkal és speciális etetőtálakkal biztosíthatjuk, melyekből a macskáknak „ki kell vadásznia” az eleséget.
Különböző gyógytápok, táplálékkiegészítők is elérhetőek, melyek a húgyhólyag falának védelme mellett nyugtató hatású anyagokat is tartalmaznak.
Manapság már beszerezhetők stresszoldó hatású, feromonokat kibocsátó párologtatók is, melyek egy biztonságos, mellékhatás mentes alternatívaként használhatóak a cicák nyugtatására.
