Azt már régóta tudjuk, hogy a vízen járás smafu. Eni története állítson emléket azoknak, akik bár megpróbálták, de elbuktak és soha nem kerültek be a történelemkönyvekbe. Eni 14 éves volt, közeledett élete alkonyához, háta meggörnyedt, lábait már sokszor nehezen pakolgatta egymás után. Egyik este a kertben a család éppen szalonnát sütött… Ekkor fogalmazódott meg benne a gondolat, hogy talán most sikerülhet. Amikor a gazdik asztalhoz ültek, hogy a lenyugvó Nap fényénél elfogyasszák a vacsorát, éktelen nagy vonyításra lettek figyelmesek. Eni kísérlete elbukott… Bár több mint két hónap kellett, hogy meggyógyuljon egyet ne felejtsetek! A lényeg az, hogy merni kell, s ha buksz, ha elhagy a siker, sokat még az sem számít! A másik fontos dolog, amit már gyermekkorunkba belénk vertek, hogy ne hagyjuk őrizetlenül a tüzet…
Táncolj a tűzön át